B. Mihály Csilla: Árva lettél
MMarcsinak

Könnyed mesél ma csak helyetted,
fagyott rögökre mar keresztet
a szűnni vágyó fájdalom.

Sötét a csend is, szinte rángat,
temetni indulsz jó anyádat,
erőtlen, ólom-lábakon.

Sikít a szél és súgja: nincsen!
Mintha a mélybe hullna minden,
az ég, a föld és mind, együtt.

Világod omlik, árva lettél.
Emlékezz, őrizd, kit szerettél,
s veled maradnak mindenütt.
3933
vadvirag47 - 2017. január 20. 17:58:29

Édes Zinám! Nagyon megható, szép emlékezés - ezek a sorok már magukban is vigaszt hoznak annak, akihez íródott. Tiszta szívből együtt érzek. Virág

498
kovesdiferencne - 2017. január 20. 16:33:30

Kedves Marcsi!
Gyönyörű: "Emlékezz,őrizd kit szerettél,s veled maradnak
mindenütt-"
Gyönyörű gondolatok és igazak!!!
Szeretettel olvastam:K.Teri

4694
Rzsike - 2017. január 20. 15:26:56

Zina,gyönyörű verset írtál Marcsinak.
A világon a legfájdalmasabb percek ezek,mikor anyádat temeted,rettenetes.Heart
Heart

5522
makkay - 2017. január 20. 14:53:37

Kedves Zina!

Ez a versed tartalmi és formai szempontból is maga a poézis! Sok szeretettel gratulálok, marinka Rose

3342
rozsaschvalm - 2017. január 20. 10:36:31

Drága Zina!
Megható, gyönyörű a versed, gratulálok!
Szívből, szeretettel: RózsaHeartRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.