B. Mihály Csilla: Altató
Altató

Magamba oldalak, miként az este,
ha fáradt álmait fölénk keverte,
pamacskezét a könnyeinkbe mártva
szelíd sötéten ringató az árnya.

A végtelenbe folyt magányos égre,
komótos szívem ajtaján kilépve
meséket rajzolok, s lebegve végül,
akár a lepke, lelked mélybe szédül.

Aludj, szemed leszek, amíg csatázol
egy rezzenésnyi pillanatra, távol;
itt rád ma, kedvesem, csak én vigyázok,
s a szilvaillatú fehér virágok.
3933
vadvirag47 - 2017. április 04. 18:28:04

Kedves, szép altató - tőled megszokott színvonalon. Öröm volt olvasni. Virág

298
keni - 2017. április 04. 09:43:31

Kedves Zina !

Nagyon bájos és jó szövegű a versed és szépek a páros rímeid kettes soraidban még váltakoznak is,,,
Nekem nagy tetszésemre írtad ezt a szép valóban altatót,,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.