Horváthné S. Mária: NAPLEMENTE
NAPLEMENTE

Talán nem gondoltál még arra,
hogy a múlóévekkel fájhat
a látványa és egy szivarra
gyújtva emlékszel, hogyan vártad
egyszer, egy iskolatáborban
a balatoni éjszakában.

Az első szerelem mi ketten
csendben, ültünk a parton némán
remegett a fénye a vízben
öleltelek, akkor még "bénán"
a látványa szép aranyszínben
pompázott, nem figyeltem én rád.

Volt olyan is amiben hittem
nem lesz vége, és együtt nézzük
egy életen át, én őriztem
szépségét a nyárnak, itt hagytál
most te valahol fentről nézed,
látom az esti könnyeidet.
5555
Maria HS - 2019. december 11. 14:57:38

Kedves Kitti!
Köszönöm szépen a szavaidat... örülök, hogy tetszett.
Mindig szeretettel várlak: Maria

5555
Maria HS - 2019. december 11. 14:56:50

Kedves Rózsa!
Köszönöm szépen a szavaidat... örülök, hogy tetszett.
Mindig szeretettel várlak: Maria

6482
rozsa koncz - 2019. december 10. 18:56:20

Szia Marika!
Versed mélyen megérintett, együtérzésem fejezem ki könnyes szemmel.
Szeretettel gratulálok RózsaHeartRose

5396
Kitti - 2019. december 09. 20:44:14

Ó, ez nagyon szépséges vers Marika! Áthajlásai érdekesek és nekem kifejezetten tetszik. Nosztalgikus gondolatok, emlékek és persze a végén a veszteség. De hát, semmi nem tart örökké...
Jó ez a versed. Rose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.