Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Szöllősi Dávid: Charlotte von Ahlefeld: Múlandóság
Charlotte von Ahlefeld
(1777-1849)

Vergänglichkeit

Vergänglich ist das festeste im Leben -
Was trauerst Du, dass Liebe auch vergeht?
Lass sie dahin in's Reich der Zeiten schweben,
Leicht, wie des Lenzes Blüthenhauch verweht.

Doch halte fest ihr Schattenbild im Herzen,
Und segne dennoch freudig Dein Geschick,
Schliesst auch sich eine Reihe bittrer Schmerzen
An Deines Glückes kurzen Augenblick.

Du hast gelebt, denn Liebe nur ist Leben!
Sie nur allein webt um den dunklen Traum,
Dem wir den Nahmen unsers Daseyns geben,
Der höchsten Wonne glanzerfüllten Saum.

So zürne nicht des Schicksals finstern Mächten,
Wenn sie des Lebens Sonne Dir entziehn.
Nicht ewig lässt sie sich in unsre Bahn verflechten,
Ach, sei zufrieden, dass sie einst Dir schien.
___________________________________________


Múlandóság

Az élet múlik. Ez a főszabálya!
Szerelmed szintén. Szíven ez talál?
Hagyd ellebegni múlt idők honába,
S miként tavasszal illat, messze száll.

Ám jó, ha emlékét szívedbe zárod,
Ha sorsod áldva tölt el víg derű,
Mert pillantásnyi, kurta boldogságod
Majd kínözön kíséri, keserű.

Te éltél, mert a szerelem az Élet!
Rejtélyes álmot az sző csak körénk,
S mi ezt az álmot hívjuk Létezésnek,
Az édes terhet, mely csupán miénk.

Ne légy a sorsra bősz, sötét erőkre,
Ha élted Napját oltja majd ki ő.
Habár utunkra mindig nem sütött le,
Te örvendj: egykor néked jött elő!

* * * * *
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.