Adamecz László: Amikor
Adamecz László
Amikor...

Amikor már vert eleget sorsod,
amikor könnyed is elpatakzott,
amikor a remény üres korsód,
a sok gyász már téged is behantolt.

Ordít benned a fájó bús magány,
ajtót se látsz, hogy már utat találj,
te se vágysz, hogy legyél vad vagány,
hisz lelked is bizonytalan talány.

Amikor nem vigasztal már senki,
zavartan látod jelent s a múltat,
világot, magadat érzed veszni,
nincs ölelés, van keserű múltad.

Csak bátorítani tudlak lelkem,
szeresd magad, mint tieid régen!
Tudd,- érték, fény vagy sötét éjeken,
becsüld meg, hogy létezel, hidd nekem!

Tanuld meg végre szeretni magad,
jogos, hogy ajándékozd önmagad!
Gyermek kacajt, arcod pirulását
örvendj, érezd lelked vidulását!
5528
adameczlaszlo - 2017. június 01. 10:42:55

Kedves Keni!

Köszönöm figyelmedet, bátorításodat! Nekem már az nagy öröm,
hogy köztünk vagy. Megvallom Te vezetted soraimat sorsoddal.
Köszönöm mindenkori segítségedet!

Baráti öleléssel_
Laci

298
keni - 2017. május 31. 13:26:32

Kedves Laci !

Mostanában ez legeslegjobban sikerült szép vígaszt adó versed, melyet én nagyra értékelek;

*Csak bátorítani tudlak lelkem,
szeresd magad, mint tieid régen!
Tudd,- érték, fény vagy sötét éjeken,
becsüld meg, hogy létezel, hidd nekem!

Tanuld meg végre szeretni magad,
jogos, hogy ajándékozd önmagad!
Gyermek kacajt, arcod pirulását
örvendj, érezd lelked vidulását!*

Gratulálok e kiváló versedhez !

Baráti öleléssel !

-keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.