Adamecz László: A Lélekmuzsikus vallomása
Adamecz László
A Lélekmuzsikus vallomása

A hang bennem van, ahogy az emlék,
vagy gondolat, mit oly sokszor várnék,
és várom, hiszen nincs harmónia,
bennem, vagy színpadon kell szólnia.

Lelkemből áradnak a szép hangok,
dallammá szövődnek, erre vágyok,
ritmusa, hangulata bennem él,
ajándékozó kedvem bennem kél.

Van, hogy némák hangjaim, fájlalom,
a hangképzést ismerem, jól tudom,
bánat szorítja a lelkem, torkom,
nem szárnyalnak már hangjaim olykor.

Békült lelkembe a hang visszatér,
néhány műfajban zeném égig ér,
minden hangnemben zeném újra él,
közönség lelkében remény újra kél.

S e vad világban e ritmusban
zenénk lassan elhal e rítusban.
Lélekmuzsikusok minek vagytok,
ha üzenetet nekünk nem hagytok.

Hagyunk bizony, kiknek lelke várja,
zenénk ő szívüket is kitárja,
derűnek, vigasznak zenénk, füttyöm,
ha nem kell, fájni fog mint a bütyköm
5528
adameczlaszlo - 2017. június 07. 19:03:20

Kedves Keni!

Köszönöm figyelmedet, bátorításodat!
Baráti öleléssel:
Laci

298
keni - 2017. június 07. 08:58:29

Kedves Laci !

A dalnál, és a zenénél nincs nagyobb gyógyító erő, és ezt Te is jól tudod, mert minden nap tapasztalod,,,,

Jól megírt célzott vers !

Barátságommal !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.