Jártó Róza: Levél a mamának
Jártó Róza

Levél a mamának!

Mama! Ne sírj, nem búcsúzom,
Csak megyek a kijelölt utamon.
Léptem lassú, nem látszik a vég,
Aki előttem járt rémeset regélt.

Mama! Ne sírj, visszajövök,
Ezek még mindig bátortalan,
S tiszteletbeli körök, az élet útján,
Nem adom fel, megyek az utamon.

Mama! Ne sírj! Ezt is kibírom...
Kezembe nyomták a munkakönyvem!
Gyengül a karom, s a hitem darabokban,
De az életkedvem töretlen, élni akarok.

Mama! Ne sírj! Kisüt a nap,
Szárnyaló madarak díszlenek az égen.
Emlékszel? Vittél ibolyát szedni,
S a szikrázó fényben vadmálnát enni.

Mama! Ne sírj! Érik a vadmálna,
És én az útszélen állva várok.
Nézem az eget lesem a madarakat,
Akik a hideg elől megtalálták a meleget.

Mama! Ne sírj! Haza jöttem!
Ölelő karodban feltöltődtem.
Jártó Róza 2017
298
keni - 2017. június 23. 09:24:37

Kedves Róza !

Meghatóan jó kis vers lett utazásidból,,,

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.