M. Dorina: Lélekfestő
Lélekfestő

Régi idők régi- új dalai szállnak,
Foszlik egy lány a kies, fekete félhomályban.
Lázadna ő még, de most már késő,
Tudja, nevet koptat a síron az idő- véső.

Repültek az évek, s repült vele minden,
A jelen egy feslett- mű, mi beterít minket.
Színes festékfoltok rohannak a szürkületbe,
Egy- két ecsetvonás még belefér az életünkbe.

De hiába festem pirossal meg kékkel,
A kék pulzáló méreggel telít meg,
A vérszín sebet kapar egy szíven át,
A minden szín a bőrön homállyá foszlik át.
5742
Mecskey - 2017. szeptember 15. 19:27:21

Köszönöm Keni!

298
keni - 2017. szeptember 09. 07:57:03

Kedves Dorina !

Egyéni ihletésű, belső expresszionista vers lett belőle - gondolataidból ,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.