Kondra Katalin: Róka mese.

Róka mese

Róka támadt a kutyára,
Ki a tyúkokra vigyázva
Őrködött az ól körül,
S a rókának nem örül,

Már a szagától ideges,
Orra friss nyomokat keres.
Iramodott is utána, de
A koma épp azt várta.

Az ól mögé kanyarodva,
Háta mögé lopakodva
Rárontott a szegény ebre
S egyik lábát megsebezte.

Majd hírtelen neki lódult,
A homokba fog csikordult,
Álkapcsa remegve csattant,
A legszebb tyúk vére loccsant.

Ravasz, tolvaj az ebadta,
Két tyúknál alább nem adta,
Ha bőrét vásárra vitte,
Lakmározott, hát belőle

Míg a kutya sebét nyalta,
S felkészült az újabb harcra.
Jóllakottan, megpihenve
A rókának nem volt kedve

Szembe szállni a kutyával,
Nem törődött, csak magával
És, hogy a bundáját mentse
Nem jött vissza másnap este.

Forrt a kutyában a bosszú,
Nincsen a nap olyan hosszú
Koma megéhezik újra,
Addig jár korsó a kútra.

Rókánknak is ez lett veszte,
Ami történt elfeledte,
S megtérült a gazda kára,
Vevő volt a bundájára.

2008-07-15

Kondra Katalin
298
keni - 2008. július 30. 17:59:51

Egy orosz költőnek Jeszenyin-nek a verse jutot eszembe a Te versedről, ammellynek a címe -A kutya".
Kisfiammnak tanítottam be és ezzel több szavalóversenyt is nyert.
Ezt csak azért írom, mert ez a vers egy 10 éven aluliak szavalóversenyén, akár sikerrel is indulhatna. Un. hálás vers.

Gratu keni

230
Torma Zsuzsanna - 2008. július 28. 12:41:10

Kedves, mondókának való vers, kedves Katalin!
Érdemes lenne egy állatos verseskötetben megjelentetni.
Mint állatot, én is sajnálom a rókát, de a kutyát azért jobban!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
SmileSmileSmile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.