Kristófné Vidók Margit: Bíborfényben
Bíborfényben

Bíbor alkonyat hull alá a csöndben,
varázslatos csoda aranylógömbben,
tétován álló, hosszúra nyúlt árnyak,
szél kel útra,hol suttognak a vágyak.

Távolban már köd ül gémeskút nyakán,
angyali hárfa szól bársony éj taván,
ciklámen felhők alól pislog a hold,
hol távozó Nap palástja még lángolt.

Szenderegve rikoltoz egy-egy madár,
halkan jő az este,sötét a határ,
utolsót lobban a fény a tó felett,
vérvörös hulláma beleremegett.

Az ég óriása álomba merül,
Holdnak sarlója a sötétre feszül,
hunyorogva közeleg egy-egy csillag,
háztetőkön már a hajnal a silbak.

2017.10.10.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.