Kristófné Vidók Margit: Hiába minden...
Hiába minden...

Merengve nézem a hulló pelyheket,
az emlékek még olyan elevenek,
szemem előtt táncot lejtő remények,
felvillanva szállnak a messzeségbe.

Uram nézz most rám,-könnyeim peregnek,
múlt szellemei lassan betemetnek,
jégvirágok nyílnak érzelmek helyett,
a csend is fáj,-rámtelepszik, megsebez.

Az éj templomát ezüst hold fürdeti,
új nap jövetelét egyre sürgeti,
hiába minden,már alig van erőm,
fények ölelkeznek puhán,reszketőn.

Emelj fel magadhoz,segíts felednem,
a rosszat,bűnös éltemet temetnem,
megtört szívemmel előtted térdelek,
hála neked,-átölel a szeretet.
5535
Metta - 2018. január 09. 13:06:11

Drága Keni! Hálásan köszönöm az olvasást,és a kedves szavakat!SzeretettelSadf)HeartRoseMargit

298
keni - 2018. január 06. 07:58:55

Kedves Margit !

Nagyon finom szavakból összeállított a versed és ha bár kissé szomorú is mégis jó és kellemes olvasata van,,,
Ami pedig a Te bűneidet illeti - nem hinném, hogy több lenne mint itt közülünk bárkinek,,
Azt hiszem ezekre könnyen megkapod a feloldozást,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.