Tóthné Földesi Ilona: Valaki mindig
Valaki mindig

Valaki mindig kidől a sorból.
Részletekből épül fel a pokol,
elföldel arcokat és lábnyomot.
Elmaradnak várva várt hajnalok,
a lombok közti fényben esetlen
a Nap, már oly érintethetetlen.
Kócos felleg ráborul egy sírra,
mossa tisztára síró rongya
a bűnös bús szívet, átfonja
árnyékával a feledés, az éj
marad árnyék, nincs visszaút.
Homályban ég a messze ég.
3649
Oroszlan08 - 2018. január 06. 12:53:05

Kedves Rita, Babu, Lajos, Éva (bogyi)

Elnézés, hogy ilyen szomorú verssel kezdtem az újévet, de minden pillanatban valaki "kidől a sorból"
Köszönöm, hogy olvastatok.
Szeretettel: Ica

4991
bogyi - 2018. január 06. 10:38:41

Szomorú ,de csodás drága Icám!Heart

5668
meszaroslajos60 - 2018. január 05. 19:51:36

Kedves Ica!
Kissé szomorkás versedet szeretettel olvastam, Lajos.Rose

5548
babumargareta - 2018. január 05. 16:15:29

Búskomor ,szomorú hangulatot áraszt minden szó !
Szeretettel...Babu

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.