Tóthné Földesi Ilona: Téli táj
Téli táj

Hó világit be az ablak függönyén,
ajtónyitásra pára árad az udvarra.
A sötét felhő szétszakadt súlya
ezüstszárnyakon szóródik széjjel.
Hallgatóznak a csendes csillagok.
Mozdítja árnyfejét az éjszaka,
átfúj rajta a rakoncátlan szellő.
S elakad a hó egy bozót tövében,
sárga fűcsomó fehérben ring.
A szél lázongását lassan befejezi,
nem viszi, kergeti hópelyhek ezreit.
Fekete-fehérfoltos csillám a reggel,
mint a zongora, felsír egy régi dal,
egy szélütött madárka a fák alatt,
csőrében hajszolt, fehér, hópehely.
Így volt ez egy szép téli reggelen.
3649
Oroszlan08 - 2018. március 22. 22:43:28

Drága Rózám és Évike!

Örülök, hogy olvastátok a versem. Ilyen még nem volt, hogy senki nem olvasta el. Éppen ezért vittem a fb-ra, amikor Józsi írta az emailt, hogy zsűri nyertes lett ez a versem., meg is lepődtem. Igy legalább már vagy 60-an olvasták.Wink
de nincs ezzel semmi baj.

Köszönöm nektek, szeretettel: Ica

3654
deva - 2018. március 22. 09:42:42

Icu! Láttatni enged minden sora, gyönyörű költői képekkel tűzdelve. Gratulálok a megérdemelt, leíró költeményedhez. ÉvaHeart

2135
mami - 2018. március 22. 09:28:16

Kedves Icum!

Egy igazi téli táj elevenedik meg soraid olvasva. Én is ott vagyok a fagyos reggelen és megpróbálok elkapni egy hulló hópelyhet.

Nagyon szép!
Szeretettel ölellek! Jártó Róza /mami/

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.