Kitti: Anyaként
Anyaként

Kilenc hónap sejtje, kapaszkodva, nőve,
karcsúságot, normát, teljesen megölve
gyorsan elrepíti kisleányos fürtöm,
riasztó szobába kényszerít be szülnöm.

Forgolódok egyre, vagy csak úgy kívánok?
Kíntól szabadulni marad a nagy átok?

Átkozott almából nem is én haraptam!
Ádámnak nem is én, dehogyis én adtam!

Mégis ver az Isten, hiába kiáltok.
Kiáltok? Dehogy. Csak fújva zihálok.

Gerincem elszakadt, kifordult a lábam,
terhemtől elmaradt a magasztos álom.

Csak kín van, fájdalom, görcsök percről-percre,
Könyörgésem úgyse hallgatja meg Isten.

Életet megszülni, kivajúdni jöttem,
fájdalomhegyeken kúszva meggyötörten,

erőtlenül nézek, szemem vérben úszik,
még egyet, utolsót. Kérnek, nyomjak úgy is.

Utolsót? És megjössz? Végre kint leszel!
Átkarolom térdem, kínom szétszedem.

S végre, végre Érted! Itt van mindenem;
akaratom, lelkem, erőtlen szívem.

(S hallom az új hangot, Picim, a tied!)

Megrángó izmokkal, könnyesen remegve
féltő szeretettel, azonnal figyelve
felveszem immáron örökös keresztem
Egy életre. Végleg. Édesanya lettem.


Megjegyzés: 2007. 05. 04.
5802
riskatehenke - 2018. január 29. 21:19:42

Nagyon jó vers. Grat. Kedves Honleány! Nagyon jól visszaadja, amit megéltél. Te legalább őszinte vagy.Rose

5802
riskatehenke - 2018. január 29. 21:13:06

A legjobb a vége, a vastag betűvel szedett!!!Grin
Ha nem érted miért, megírom privátban.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.