Kitti: Elmentél
Elmentél

Olyan így most,
mintha még itt lennél.
Pedig nem vagy.
Csak melegítőfelsőd
pihen a szék tetején.
Rossz nélküled.
A ház üres,
hangod nélkül
minden süket,
s a mosoly, mi
folyton díszíti
szájad sarkait,
beszívódott
házam falain.
Csend van.
Nevetésed a múltban,
mi rég volt
- tán órák múltak el -,
bőröd illata
ágyamban megpihen.
Féltelek és félek.
A messzeség, mi
magába nyelt,
kísértő balsejtelem.
Visszahoz-e a múlt,
a közös jövő
reménye?
Hiszel-e még mindig
csipkés, rózsaszín
mesékben?
5802
riskatehenke - 2018. február 01. 18:36:22

Ez egy jó vers, jól sikerült. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.