Tóth.János Gyuláné: Kendőbe kötve
Kendőbe kötve

Hímzett rétnek virágait
az ős természet teríti
összeköti egy csokorba
színes kendő ráncaiba.

Selyemszellő becsomózza
ajándékként rád simítja
súgva szórja illatával
szeretete csillagával,

Csordogáló patakocska
fagyos lelkem kiolvasztja
madárdalnak ütemére
pillangó libben a szélben.

Vadvirágos tarka réten
színek játszanak a fényben
füves rétek rendje szárad
fűszerezve tavasz tájat.

A természet nagy kertjében
pihenni szőtt kötényében
édes hazám szent ölében
bekötve nagy kendőjében.

Itt nyugszik az édesanyám
erdők hegyek várnak reám
kicsiny falum hazamegyek
hívnak várnak az emlékek.

Szerte-széjjel tekingetek
árván üres madárfészek
és alvó kő sem válaszol
már csak nemes lelked dalol.
3649
Oroszlan08 - 2018. március 16. 16:08:16

Szép emlék verset írtál Évike az édesanyádról, betakargattadHeart a tavasz összes virágával.
Szeretettel olvastam: Ica

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.