Kristófné Vidók Margit: Visszatérő emlékek

Visszatérő emlékek

Itt hagytad mosolyod a szivárvány fényében,
várom, megjelenjen a tó kristálytükrében,
hiába minden, elvett egy kőbe zárt világ,
hol az úr a sötétség és mozdulatlanság.

Ne félj, én itt leszek veled, őrzöm álmodat,
felidézem csendben az emlékfoszlányokat,
napfény játszik hajadban az ezüstszálakon,
csillagok gyúlnak újra lángoló vágyakon.

El akarlak érni, kinyújtom kezem feléd,
szeretném átélni megint a tündérmesét,
a szerelmet, mely bízni, hinni megtanított,
így a feléledt életkedv visszahódított.

Rózsaszín volt a világ, ahogy átöleltél,
rám nevettél, varázslatos terveket szőttél,
tóparti fák lombjai titkokat susogtak,
tanúi voltak a szenvedélyes csókoknak.

A múlt emlékei szépek, de itt a jelen,
nem időzhetek tovább a tündérszigeten,
végzetnek, - mit számít? - az elhangzott ígéret,
széttépte, lerombolta izzó szerelmünket.

2010. október
5535
Metta - 2018. április 17. 07:51:15


Kedves Lajos!
Köszönöm szépen az olvasást!
Szeretettel:MargitHeart

5535
Metta - 2018. április 17. 07:49:43


Kedves Keni!
Köszönöm szépen,kedves együttérző soraidat!
Szeretettel:MargitRose

5668
meszaroslajos60 - 2018. április 10. 09:18:17

Meghatóan szomorú, de szépen megírt alkotás.
Szeretettel gratulálok, Lajos.Rose

298
keni - 2018. április 06. 10:47:07

Kedves Margit !

Szép is meg szívet fájdító is ez versed, amit valami okból, az emlékezéseid közepedte megírtál nekünk,,,

Majd csak lesz valahogy,, Fel a fejjel a továbbiakhoz !

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.