Kristófné Vidók Margit: Az én utam

Az én utam

Utak, vonalak, hol egyenes, hol görbe,
semmiből hirtelen a látómezőbe
keresztezve egymást, titokzatoskodó,
semmibe vesző, és egyre hosszabbodó.

Valahol egy vonal, vagy talán egy görbe,
sors-utad mutatja, így jár körbe-körbe,
itt-ott a sávok egymásba gabalyodva,
már őrá figyel - lélegzet-visszafojtva.

Göröngyös kissé, néha döcögős, fájó,
élet-tragédiáknál riadót fújó,
de az én utam! - csak általam járható,
mások által ez félremagyarázható.

Utak, amelyek a végtelenbe nyúlnak,
kereszteződésekben álmokat zúznak,
réveteg önpusztítás végére érve
száguldózó sorsa őt is utolérte.
5535
Metta - 2018. május 03. 18:48:45


Kedves Kati!
Köszönöm szépen értékes véleményedet,és az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

5535
Metta - 2018. május 03. 18:47:20


Kedves Éva!
Így igaz,megihletett,de nagyon tekervényesek tudnak lenni!
Szeretettel:MargitRose

5535
Metta - 2018. május 03. 18:45:45


Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást!
Szeretettel:MargitRose

5940
silberin - 2018. május 02. 12:22:16

Kedves Margó! Érdekes a téma, mintha egy tenyérből olvasnám a sorsvonalakat.
Szeretettel: Kati

3654
deva - 2018. május 01. 16:14:23

Kedves Margó! Látom téged is megihletett az utak téma. Sokatmondó sorok árulkodók, de a kijelölt utat követni kell. Gratulálok nagyszerű alkotás. Szeretettel. Éva

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.