Kristófné Vidók Margit: Magány

Magány

Régi társam a magány,
szorosan karjába zár,
elmenekült a mosoly,
érezte, itt ő fogoly,
útra kelt becsomagolt,
szánta mit elpazarolt.

2016.

5823
ereri - 2018. május 30. 12:23:46

Drága Margitom! Nagyon frappáns versike! A tartalma szomorú ugyan, mégis olyan könnyed érzetet kelt bennem - lehet hogy a soraid ritmusa okán. Egy biztos, a mosoly bánhatja a távoztát, mert lelhetsz még társra és akkor minden másképp lesz. Addig is, örülök, hogy rátaláltam e tartalmas kis versikédre! Nagyon tetszik! Szeretettel, tisztelettel: E.

5535
Metta - 2018. május 28. 10:22:25


Kedves Ica!
Köszönöm szépen az olvasást!
Valóban múló dolog volt!
Szeretettel:MargitHeart

5535
Metta - 2018. május 28. 10:20:50


Kedves Icu!
Nagyon igazad van,egyetértek veled! Nem jó,ha sokáig ő a társunk!
Szeretettel:MargitHeart

5535
Metta - 2018. május 28. 10:19:03


Kedves Rita!
Köszönöm szépen az olvasást! Már jól vagyok,ez régebbi keletű dolog volt!
Szeretettel:MargitHeart

3649
Oroszlan08 - 2018. május 22. 19:11:12

Nagyon jól foglaltad össze a magány mosolytalan idejét.
(remélem pillanatnyi)
Szeretettel: Ica

524
BogIcu - 2018. május 22. 15:00:07

Kedves Margit!

Csalogasd vissza női furmánnyal a mosolyt. A magánytól pedig örökre válj el, csalfa, hálátlan társ.

Remek a vers, szebb napokat kívánok!

Szeretettel: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.