Kristófné Vidók Margit: Még mesél a múlt...

Még mesél a múlt...

A múlt árnyékai hozzám tapadnak, égetnek,
elfutni szeretnék, de egyre csak érkeznek,
emlékek erdeje néhol még ködfoltos,
fakult selyempárától itt-ott rozsdafoltos.
Legördülő könnyeimtől homályos képek,
elfeledett, felbukkanó, kedves lények,
örömben, bánatban voltatok hű társaim,
tovatüntetek az idő suhanó szárnyain.
Most gyóntatni jöttetek, s megálltok tétován,
remények csillannak az égi kristálykupolán,
szívem kábultan jár örömtáncot idebent,
a bánat egy sóhajjal tovalibegett.
Ingatag lépések - az idő visszafelé jár,
hogy összeülhessünk, utat mutat a holdsugár,
délibábos álmaink kacagva szaladnak
hiába - az ifjúság már visszahozhatatlan,
de szép ez a késői, ezüstös ragyogás,
csak a csend beszél, és az esti harangzúgás.
524
BogIcu - 2018. június 01. 18:23:48

Kedves Margit!

Ezúttal is gyönyörű verset hoztál. Szavakba foglalt gondolataidat magaménak is éreztem.
Gratulálok szeretettel: IcuRose

3757
jegmadar - 2018. június 01. 13:32:20

Szépen mesélt a csended. Ölellek

holnapmagazin.hu/images/smiley/red_rose.png

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.