B. Mihály Csilla: Nápoly
Nápoly
(Itt minden...)

A nap, ha lángját utcakőre hinti,
felnyalja, söpri harsány hangzavar.
Itt minden él és természet szerinti,
a szín, a dallam arcátlan-pazar.

Mosott ruháknak lengő illatában
az égre nyúlnak málló házsorok,
bár terhesek száz gonddal mindahányan,
pulzáló szívük mégsem háborog.

Itt jól van úgy, ahogy van éppen minden,
míg Pulcinella mandolinja peng,
a félszen túl s a vén halálon innen
sziesztázik, henyén ledől a rend.
3652
zina - 2018. június 25. 23:45:44

Örülök, hogy máris meglátogattál, kedves Kati, köszönöm! Úgy érzem a szavaidból, hogy ismerős ez az utcakép neked!
Szívesen fogadok minden kritikát, az utolsó soron például elég sok ideig töprengtem és most sem érzem jó zárásnak.

5940
silberin - 2018. június 25. 23:18:50

Kedves Csilla! Egy nápolyi utca pillanatképe a versed, amiben benne van minden, ami az ottani életet jellemzi. Nagyon találó minden szó.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.