Kacsó Krisztina: Lélekölő (2018. július)
Lélekölő

Beletenyerel a lelkébe a keserves kín,
hogy mocskos ujjaival kifacsarja.
Mézesmázas szavakkal hív,
hogy szennyes világába csalogassa.

Amikor már ellenállni sem képes,
kaján vigyorral cipeli magával.
Későn jön rá, hogy téved,
de addigra egyedül marad a ragállyal.

Elcipeli gyötrelmes világába,
játszik vele, kóstolgatja, ízlelgeti.
Tehetetlenségében inkább hagyja,
pedig tudja, érzi, hogy így nem jó neki.

Kezdi magát jól érezni,
mosolyogni is tud már.
De a kín nem hagyja az életet élvezni,
olyan, mint egy megtébolyodott madár.

Felszáll vele a mennybe,
felkapja, megrágja és kiköpi.
Hogy aztán a pokolban dobja le,
majd kiszipolyozott lelkét bökdösi.

A kín meggyötört lélekkel táplálkozik.
Nem simít ki redőket, nem szeret, és nem érez.
A lélek legmélyebb bugyrában páváskodik.
És a kedve lankadatlan, míg nem végez.
5932
KRISZTinA - 2018. július 02. 11:28:13

Köszönöm drága Margó! Én is ölellek. Szeretettel: Kriszta Smile

5162
feketenedr - 2018. július 01. 12:23:31

E három betűből álló szó, a kín és a vele járó gyötrelem lélekromboló, lélekölő megfogalmazásához csak gratulálni tudok.

Ölellek: Margó

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.