Fleiszig Rózsa: ALZHEIMER (2018. július)
ALZHEIMER

- MÉG NEM ÉRINT ENGEM
CSAK A CSALÁDBAN KOPOG
IGAZÁN BOLDOG LENNI,
ILY TEHERREL NEM TUDOK...

Szemedben értelem ritkán csillan
Hirtelen jön, gyorsan el is illan
Jaj! Nem leszel már a régi soha
Arcod, csak ritkán derül mosolyra
Tipegsz-topogsz bénán, bizonytalanul
Ajkad sarkaiban gyanakvás lapul
Űzött vadként a múltadat keresed
Régebben olvastál - már nem szereted
Turkálsz az ételbe, nem akarsz fürdeni
Magad körül mindent el szoktál tüntetni
Mint ha egy varázsló lapulna benned,
azt hogy milyen voltál, régen elfeledted
Megsimogatlak, azt kérdezed: Miért?
Úgy fáj, hogy nem vagy hálás semmiért.
De, meg kell értenem, e betegség ilyen
Nincs értelem, érzés benned semmilyen.
Éjszakánként, keresem a régi énedet,
de nincs sehol, s meg már nem is értheted,
mily fájdalom, hogy lassan elvesztelek
Bármilyenné váltál én így is szeretlek.

Bár, nem oszthatom meg a jelent veled
Amíg élsz vigyázlak, és fogom kezed.

/TÖBBET ENNÉL SENKI NEM TEHET./

Eger,2018. június 9. F.egri Rózsa (Vadvirág)
3933
vadvirag47 - 2018. július 12. 07:03:21

Drága Rita!
Bizony, nem tudhatjuk melyikünkre milyen sors vár. Kicsit lehet igazítani, változtatni rajta helyes gondolkodással, és egészséges életmóddal, de a gének, a körülmények, lehetőségek ezt is nagyon befolyásolják, és esetleg meggátolják. Rossz nézni, átélni ezeket a szenvtelen, fájdalmas perceket, de nem tehetünk mást, mint hogy szeretetet, törődést nyújtunk a benne szenvedőnek.
Az a nagy kérdés, meddig, és mennyire lehet ezt épp ésszel elviselni, mert aki benne szenved sokszor már fel sem fogja, hogy csak vegetál, csak a vele, körötte élőkön "vág eret"
Köszönöm az olvasást, és a megértő hozzászólást. "
Ölellek. Rózsa

3933
vadvirag47 - 2018. július 11. 08:14:41

Kedves Kati, nem akarom magam dicsérni, de ez a jellem-vonásom igen erős - sokszor, a magam kárára. Úgy, gondolom, ezt nem lehet tanulni, vagy ilyennek születik az ember, vagy nem.
Köszönöm az olvasást. Ölel. Rózsa

5940
silberin - 2018. július 08. 15:46:49

Kiolvasható a versedből, mennyire átérezted más gyötrődését.
Üdv: Kati

3933
vadvirag47 - 2018. július 05. 18:11:35

Ez a betegség pusztító, nem csak azt öli, akibe beköltözött, hanem a vele élőket is. Nem rólam van szó, még csak nem is velem él (én, egyedül vagyok)a vers ihletője, de nagyon közel áll hozzám, és így is vérzik érte a lelkem, és megszakad a szívem. Ezt az állapotot látni is szörnyű.
Ez jött ki belőlem...hát, akit egyedül ér ez a baj, az ha nem jut sürgősen otthonba bizony az életébe is kerülhet, annyira ön,- és közveszélyes lesz egy idő után. A kórház, ezt nem tudja tolerálni, ideig-óráig kezelik, leginkább csak kivizsgálásra, vagy sürgős ellátásra (ha, megsérül) tartják bent, aztán kiadják.
Még az otthon sem mindegy, hogy milyen, mert ezeknek az embereknek speciális ellátásra, állandó (még éjszaka is!) felügyeletre van szükség, hogy valamennyire is emberhez méltóan tudjanak élni...ehhez sok pénz kell, mert ezek a helyek sem ilyen gondozásra vannak létrehozva.
Drága Gitta, jól esett aggódásod, de egyelőre még elvagyok így magamban is. Puszi Rózsa

277
farkas viola - 2018. július 03. 14:57:58

Drága Rózsa!
Ez bizony nehéz helyzet, de még jó, hogy van felügyelete. Bele gondolni is rossz: mi van ilyenkor egy egyedül élővel?
A legjobbakat kívánom szeretettel: Viola RoseRoseRose

4005
zelgitta - 2018. július 02. 22:16:47

Nehéz olvasmány, s ha arra gondol az ember, hogy szeretteivel is megtörténhet, sőt szerzett is már hasonló tapasztalatot, akkor érti, hogy miről szól a vers. Drága Rózsa, mivel sokszor beszéltél arról, hogy magányos vagy, merem feltételezni, hogy nem veled történik a fenti dráma.
Szeretettel voltam,
G.

5987
kevelinkiss - 2018. július 02. 11:19:02

Nagyon sajnálom hogy ilyet produkál az èlet.,Àtèltem szomorú hogy:

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.