Kőműves Ida: Árny suhant...
Árny suhant...

Álmaimban látom néha még, a
régi világot, hol a hódunna leple alatt
szunyókált a föld és a mag.
Látom a hólepte határt, és azt a
régi kis szobát, hol a nagy dunna alatt
aludtam az igazak álmát.
Érzem a tavasz illatát, hallom a
föld sóhaját, mikor a búza zöldell a hó alatt,
majd kisüt a Nap, kizöldül a határ
néhány röpke óra alatt,
s én táncot lejtek, akár a tűzmadár.

Akkor még ragyogtak a csillagok,
úgy éreztem a Tejúton ballagok...
szédítettek csodálatos illatok:
akác, gyöngyvirág, pipacsok...
elhagytatok...!
Nincs már ott fedél, nincs aki mesél...
lehet álom volt csupán...
csak egy árny... ami fáj,
amikor átsuhan az emlékezeten...
2678
Emperor - 2018. augusztus 06. 12:18:14

Köszönöm szépen, kedves Eta, elismerő, kedves soraid.

Szeretettel,
Ida

3377
LIne - 2018. augusztus 05. 18:52:59

Megható szép vers az emlékekről.

Gratulálok szeretettel. Eta.

2678
Emperor - 2018. július 25. 18:59:22

Drága Rita!

Valóban, sokat változott a világ és változik ma is, ahogyan mi is változunk benne, de igazából ott a szabad mezőn, a kék ég alatt érzi az ember igazán magát szabadnak. Örülök, hogy neked is ismerős az érzés...
Köszönöm soraid és látogatásod.

Szeretettel,
Ida

2678
Emperor - 2018. július 23. 11:07:36

Drága Ica!

Köszönöm szépen a kedves sorokat.

Szeretettel Rose
Ida

3649
Oroszlan08 - 2018. július 22. 20:08:43

Drága Idám!

Szépséges emlékeidhezHeart-ből szeretettel gratulálok: Ica

2678
Emperor - 2018. július 21. 13:34:32

Drága Viola!

Igen bennem élnek az emlékek elevenen, csak az a baj, hogy néha fájnak...
Köszönöm soraid sok szeretettel RoseRoseRose
Ida

277
farkas viola - 2018. július 20. 13:26:51

Drága Ida!
Gyönyörű lehetett ez az árny, az emlékek árnya. Kár, hogy elmúlt. Szerencsére még sem múlt el, mert Benned él és időnként megvigasztal.
Szeretettel: Viola RoseRoseRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.