Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Putterer Magdolna Léna: Szárnyalva
Szárnyalva

Megküzdök a dombbal.
Hogyan? Az még rejtély,
de mivel én hiszek a csodákban,
míg te állsz,
vegetálsz,
leülök az írógéphez.
Fejemen frottír törölköző.
Engem most nem érdekel a hajszárítás,
a munkámban zavaró telefonhívás.
Önmagammal szemben van egy elvárás,
mit még megálmodtam régebben.
Nézd!
Alkotom megszállottan...
A domb kacér.
Szenvedélyes szemekkel szemez zöld szemeimmel,
biztat kedves, szép szavakkal,
míg hegyet emel önmaga elé,
amit néha eltol.
Mögüle mosolyog szemérmesen, játszik énvelem.
Sehol
egy kapaszkodó, miben kapaszkodhatnék, hogy mászhassak feljebb.
Sehol
egy létra, mely segítene, átnézhessek a dombon át.
Ez most nem segít
semmit.
Itt minden más, a nehézséget megváltoztatja a vizuális
világ, ahol hű segítőm a képzeleterőm.
Magasra emel, repülök.
Fentről gyönyörködöm,
lebegve akadályt legyőzöm.
Én énekelek.
E világban nékem nem könnyezik szemem,
jóllakott vagyok üres gyomorral.
Míg más sors dombján mászik,
én
szárnyalok mindhalálig
a domb felett, ahogy a nagyok a nagy szárnyaikkal teszik.
Valahogy így...

2018. június 8.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna /
3933
vadvirag47 - 2018. augusztus 18. 15:10:55

Jó neked, csak minél tovább maradjon meg ez a lélekből fakadó könnyed szárnyalásod, akkor nem csak dombokat sikerül átszelned, hanem létrafok nélkül, tehetséged grádicsán felérsz az égig is.
Nagy tetszéssel olvastam soraidat. Ölellek Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.