Kőműves Ida: Nyár-végi búcsú
Nyár-végi búcsú

Lassan elmúlnak a hosszú nappalok,
szedelődzködik immár buzgón a nyár,
puttonyába rakja, mi jó és szép volt,
s itt marad nekünk a kifosztott táj.

Halványabban pislognak a csillagok,
ökörnyál úszik az elpilledt mezőn,
ördögszekeret hajt a rút őszi szél...
de bennem a nyár még visszaköszön.

Röpke bája hív a magányos parton,
- homokórában peregnek a szemek -
édes dinnyelé csorog még ajkamon,
s tudom, hogy egyszer én is elmegyek...
2678
Emperor - 2018. november 01. 08:53:05

Kedves Klári!

Én viszont megköszönöm, hogy olvastad.

Szeretettel,
Ida

6081
varonklari - 2018. október 23. 08:30:46

Kedves Ida!
Ki is tudná megmondani, hány új nyarat élhetünk még meg?
Szívhez szóló, szép versedet szeretettel olvastamRose.
Üdvözlettel: Klári

2678
Emperor - 2018. szeptember 02. 16:20:39

Kedves Kati, Viola és Rita!

Örömömre szolgál, hogy tetszett a versem. Köszönöm a vizitet és kedves szavaitokat.

Szeretettel RoseRoseRose
Ida

277
farkas viola - 2018. augusztus 31. 15:21:31

Drága Ida!
Gyönyörű, megható, szépséges természeti képekkel tele versed, öröm volt olvasni.
Szeretettel: ViolaRoseHeartRose

5940
silberin - 2018. augusztus 31. 14:54:16

Kedves Ida! Szépen kötöd össze a nyár elmúlását az emberi lét végéhez való közeledéssel.
Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.