Kacsó Krisztina: Hóköpeny (2018. szeptember)
Hóköpeny

A Hold sugara fénybe öltöztet.
Labdaként gurul az égen.
Ezüst ruhát húz rám,
majd eltűnik a sötétben.

Némán állok odakinn.
Meztelen a testem.
Ezüst ruhám nem öltöztet.
Nekem már semmim sincsen.

Aranyos palástot von körém a Nap.
Királynőként állok a sárga fényben.
Felhő takarja el az arany korongot.
Sötét hab, mely koldusbotra juttat.

Csillagok rajzolnak koronát a fejemre.
Gyűrűt húznak minden ujjamra.
Jön egy haragos, tomboló vihar,
amely ékszerek nélkül itt hagy.

Esőruhámat csodálom.
Áttetsző anyaga megcsillan a fényben.
Pörgök, forgok víztüllömben,
de hirtelen eltűnik a szélben.

Szellőfátyol lebeg a szemem előtt.
Átlátok vékony, lágy szövetén.
Testem dermedtsége nem enged.
Pedig a tél rám adta hóból szőtt köpenyét.
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.