Kristófné Vidók Margit: Árván, egyedül… (2018. szeptember)
Árván, egyedül…

Egyedül vagyok Mama, - hiányzol,
azt mondtad te sohasem hibázol,
látod, valami rossz történt veled,
és nem foghatod többé a kezem.

Elindultam hozzád, de messze vagy,
lassan a bátorságom is elhagy,
elfáradtam kicsit, pihennem kell,
csak egy csöppnyit ülök,- és menni kell.

Mondd Mama!- hol talállak meg téged,
- ugye ott a mennyben is van élet?
- vihetem a kedvenc Macim oda?
tudod, mindig alszik, mint mormota.

Látod itt a bőrönd is mellettem,
már nagyon hosszú utat megtettem,
cipőm is már egészen elkopott,
-ígérem, a lábamat megmosom.

Te mondtad, hogy van ott egy aranyhíd,
és valami szép,mi felszabadít,
én,most itt ülök,árván egyedül,
- tudod!- nagyon rossz így védtelenül.

5535
Metta - 2018. szeptember 02. 20:45:14


Kedves Marika!
Igen az ember abban a bizonyos találkozásban reménykedik!
Köszönöm az értő olvasást,és kedves szavaidat!
Szeretettel:MargitRose

6000
Jedyke - 2018. szeptember 02. 08:33:25

Kedves Margitka!
Megható versed megkönnyeztem. Hányan érzünk így...keressük, vágyakozunk utána...egyszer találkozunk!

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.