B. Mihály Csilla: Mint árny a fényhez
Mint árny a fényhez

Nem érdekel, ki ringatott előttem,
melyik planéta volt az otthonod,
mint árny a fényhez, hozzád úgy szegődtem,
azóta ízlelsz, terhem hordozod.

Mi akkor, ott szent esküvést kötöttünk,
és minden csókod rajta új pecsét,
de nézd, az éj milyen tömény köröttünk,
időnket issza, mint a hús levét.

Imámat csendben mormolom miértünk,
mert fényed már kristályos dérlepel;
ha véget ér e villanásnyi létünk,

ki tudja, merre száll a lélek el?
Talán egymásba végleg visszatérünk,
vagy várlak majd, s te mégse érkezel.
3652
zina - 2018. szeptember 11. 23:57:26

Köszönöm a véleményedet, Lajos, és hogy időt szakítottál a versre.

5786
horla51 - 2018. szeptember 09. 13:17:46

"mint árny a fényhez, hozzád úgy szegődtem,
azóta ízlelsz, terhem hordozod."

"Talán egymásba végleg visszatérünk,
vagy várlak majd, s te mégse érkezel."

érzek ezekben a mondatokban némi önbizalom hiányt...
de nagyon szépen megfogalmazott vers az odaadásról, és mulandóságról.Rose

3652
zina - 2018. szeptember 06. 22:38:49

Kedves Rita, Zsófi, Etelka, Kati, Anni! Nagyon örülök a véleményeiteknek és köszönöm, hogy szántatok az időtökből erre a versre is! Heart

6044
ancica1 - 2018. szeptember 06. 17:45:34

Gyönyörű szonett! Gratulálok szeretettel...
Üdvözlettel: Anni Rose

5940
silberin - 2018. szeptember 06. 16:22:25

Kedves Csilla!
Szép szonett. A megélt boldogság mellett egyre erősebbé válik az elválástól való félelem, bármi is okozza azt.

Üdv: Kati

5816
motoz - 2018. szeptember 06. 10:11:35

Nagyon szép sorok, gratulálok: Etelka Rose

2952
bruxinelli - 2018. szeptember 05. 05:58:17

Kedves Zina !
Gyönyörű szonetteddel erősíted az összetartozás élményét.
Szeretettel grat, Zsófi.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.