Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Az én imám
Az én imám

A hetedik lépcsőfokot átlépve
kicsit megváltozik az ember élete
Másnak látja a világot, néha a jót is a rossz
gondolat kiűzi, pár óra alatt elveszti
nincs miben bízni.
Hitét elvesztve menekülne vissza az időbe,
és milyen jó lenne, ha ismét gyermekként
futna, de nem lehet,az idő kerekét vissza
forgatni nem lehet.
De elveszíteni, én már senkit sem akarok.
az élet nem volt velem se jó sem rossz,
de néha olyat tett velem,miben eszemet
vesztettem.Vitte a véreim,az édeset, az anyát,
és már nem hagyott rám mást, csak egy
imát, mit gyermekeimért mormolok
éjszakákon át.Egészséget és békét kérek
nekik,s azt hogy egymás kezét még élnek
ők tudom soha senki kedvéért el nem engedik.

Kondoros 2018 augusztus 29. Oláh Péterné Jantyik.
5548
babumargareta - 2018. szeptember 16. 18:16:55

Nagyon szep ,szivvel teli soraidat szeretettel olvastam.
Ami szep volt az mar a multte ,de a tudat hogy vannak es szeretnek az egy csengo, ami a fuledet megcsapja mindennap !
Gratula.....BabuHeart

4694
Rzsike - 2018. szeptember 16. 07:59:18

Köszönöm Rózs, Rita,Kizti a bölcs gondolataikat.

5396
Kitti - 2018. szeptember 15. 13:44:58

Drága Rzsike!
Az örök aggódás sugárzik a sorok mögül. A múlt világító fényei nem oly erősek, hogy bevilágítsanak egy kis utat előre. Gondolok itt kihagyott dolgokra, amit az időben magad mögött hagytál és most lehetne talán újrakezdeni, pótolni, vagy befejezni, de az aggódás, a bajoktól és veszteségektől való félelem meggátol abban, hogy tégy bármit az imán kívül. A kor, a megélt esztendők hoznak sok rosszat és bizony el is vesz tőlünk jó pár olyan dolgot, embert, vágyat, tárgyat, ami a szívünkhöz nőtt. Azonban elengedni is tudni kell, hiszen amíg itt vagyunk, hát nem azért vagyunk, hogy a veszteségeken sírjunk együtt, hanem hogy újrateremtsünk. Bármit. Érzést, gondolatot, tárgyat, vágyakat. Az anyák embert is. Hiszen ott van a gyermekeikben minden, amit a szeretet odahintett. Az ő szeretetük. Így, a tied is... Ezen nem is érdemes aggódni. Szeretettel olvastalak.Rose

3933
vadvirag47 - 2018. szeptember 14. 11:11:53

Úgy lesz Rzsikém, ebben nyugodt lehetsz, mi pedig még próbáljunk meg sütkérezni az ő boldogságuk fényében. Nekik is jönnek majd buktatók, árnyas órák, de azt már nem a mi tisztünk, dolgunk megoldani - ŐK megoldják, és tovább lépnek. A mindennapokat próbáljuk úgy megélni, hogy ha boldogság nem is, de értelem, elégedettség legyen benne.
Értelek, hisz egy korosztály vagyunk, és tapasztalatból érzem azt, amit te. Szeretettel ölellek. Rózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.