Sztancsik Éva: Kitörés
Kitörés

ködös
ablaküvegemen
lomhán csorgó pára
a félénk cseppeknek
útját csak por állja
s elegyet képezve
összekeverednek
csapások kanyarján
szürke csíkká lesznek

a
szoba
szűk
nem fér be a fény
kifakult kék szemem
sárgára cserélném
sárgára mint a Nap
hogy melegíthessen
s elolvadjon a föld
sarkából billenjen

tüze
perzselné
az eget
vérnarancs hevével
sugárzón égnék el
együtt a vén kékkel
és föld-szilánkokkal
repülnék mint angyal...
de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal

(2018. október)
3392
lambrozett - 2018. október 24. 00:03:53

Nagyon köszönöm jöveteled és szavaid most is, drága Keni. Ölellek.

298
keni - 2018. október 13. 19:04:14

Kedves Éva !

Nagyszerűen írtad le , hogy milyen az ablak üveged amikor az eső is esik,,,
Az enyém is pont ilyen,,,
Versed további részében gyönyörű hasonlatokban írod le mit szeretnél és miért és mit nem,,,

*de még visszajönnék
hátha nem vigasztal
senki Más Tavasszal*

Ez az egész vers - líraian szép,,,,

Szeretve !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.