Éva Kuslits: Barna ősz búcsúja
Barna ősz búcsúja

Sudár fák magasra tőrnek,
a végtelenségbe érnek.
Kicsi nád lent hajol a tóra,
A sötét mélybe néz aggódva.
Kerge szél száguldva int,
Avart kavar megint.
Száraz levelek némák,
Táncukat alig-alig járják.
Pompás az ősz színe.
Bánatos az erdő csendje.
Egy-egy ág fáradtan le tőrt,
Bokor tövében csendben sírdogálnak,
Nem integetnek a zöld koronának.
Szürke felhő bánatosan nézi őket,
Könnycseppben küldi az esőket.
Elköltöztek már a fecskék,
Útjukat szomorúan kezdték.
Pompás az ősz színe.
Nyugtató a víz zenéje.
Fekete éjben jár a hold,
Csillagok fényével átkarol.
Lassan ő is elpihen,
Egy sárga virágra figyel,
Mely sápadtan lehull halkan,
S búcsúzik álomba borultan.
A fűzfa szomorúan bólogat,
Nem sző csodás álmokat.
Földet súrolja csendben,
Jövőtől fél, retteg?
A sötétség lepelt fon körém,
A bolygó tüzes fénye véd.
Pompás az ősz színe,
A megnyugvást hozza reggelre.

2018.10.19.

Kuslits Éva
6097
Rezeda - 2018. október 29. 15:41:27

Köszönöm a megtisztelő véleményeit.

298
keni - 2018. október 24. 08:44:01

Kedves Éva !

Nagyon szép lett ez az őszi versed,,,
Olyan csendes, mélabús és fáradt mint az ősz !

Gratulálok !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.