Kitti: Ősz
Ősz

Nyár halála érkezett,
agóniája meglepett.
Sárguló aranylevél...,
pirosan hulló esti fény

a szép pompás napkorong.
Felhők között ő elborong.
Talán majd másnapra várd
a nyárvégi nagy rém-halált,

és eljön majd újra még.
Avarszőnyegre lép a tél,
dermesztő fagy mögül remél
új éltet ki addig él.

Nyár-halál új tavaszt ígér:
feltámadunk, nincs halál,
örökké elkísér a nyár,
tavasz, az ősz és a tél
4005
zelgitta - 2018. október 23. 11:04:09

Kitti, mindenkit megérint így vagy úgy az elmúlás szele.
Aki fel tudja dolgozni, akár írni róla, az szerencsésebb a többinél. De vajon kiben ébred fel a több, melankóliával, félelemmel vegyes reménység, a költőben/ íróban, vagy az olvasóban?
Szeretettel ölellek mint író/ olvasó,
B.

5940
silberin - 2018. október 23. 10:38:51

Kedves Kitti!

A természet örök körforgását ábrázolod őszi verseddel, ahogy valaminek a halálával új élet keletkezik. /dialektika/ Tetszik.

Üdv: Kati

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.