Éva Kuslits: November
November

Zöld diófa lombja,
Az ősz csendjében,
Avarként fekszik,
A hideg föld ölében.
Szőlőfürtök bornak forrnak,
Sorok között járva,
Egy van csak ki árva.
Piros lugas levele,
Zizeg a szellőben,
Krizantém fehér pompában,
Fürdik a színes csodákban.
Az ősznek gyenge lelke van,
Köpenyéből egy könnycsepp,
Néha-néha lepottyan.
Az ég szürke lepelben, terül a tájra,
Szép a templomtorony bája.
A napsugár fénylő sugarával,
Felhő mögött van.
A dombok gyönyörű zöldje,
Csendben eltűnt már,
Mindenre fehér kabát vár.
A szél hangja búgón kísért,
Leveleket hord szerte-szét.
Kopár fa száraz ága,
Mint a hárfa húrja.
Dallamot játszik újra és újra.
Hallgasd a zenét.
Lassan befonja a dér,
Vajon miről mesél?



2018.10.29.



Kuslits Éva
1593
MT - 2018. november 01. 12:07:35

Szép versedet örömmel olvastam..

Van egy érzésem: pont helyett vesszővel érthetőbb lenne, mit fon be a dér:

Kopár fa száraz ága,
Mint a hárfa húrja,
Dallamot játszik újra és újra.
Hallgasd a zenét,
Lassan befonja a dér,
Vajon miről mesél?

6081
varonklari - 2018. november 01. 05:34:07

Kedves Éva!
Szeretettel jártam nálad, versedhez gratulálok.
Üdvözlettel: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.