Hornyák Jánosné: Tündér-álom
Tündér-álom

Anyu elment tavaszi hajnalon
Oda, hol nincs sóhaj, se fájdalom.

Mikor vonóját fektette csendhúrra
Sötét rózsákkal hímzett éjszaka-

Isten szép álmot ajándékozott,
Mellyel másik oldalra átlátok.

Újra láthatom anyu kék szemét,
Újra érinthetem meleg kezét.

Álom-világban merészek vagyunk,
Csodás csillagba kapaszkodhatunk.

Anyu elment tavaszi hajnalon,
De Vele az éj: egy tündér-álom!
6142
BoldogCsisz - 2020. január 12. 18:08:59

Kedves Margit!
Örülök, hogy ennyi idő után is érdeklődéssel olvastad ezt a versem. Én is ugyanezt tettem a te "tündér álmoddal". Szívből gratulálok!
Szeretettel: MarikaHeart

5535
Metta - 2020. január 12. 13:12:58


Kedves Marika!
Kíváncsian olvastam versedet,mivel nekem is van egy ezzel a címmel,de tartalma merőben másról szól.
Szomorúan szép versed szeretettel olvastam!
MargitHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.