Fleiszig Rózsa: PÁNI FÉLELEM
PÁNI FÉLELEM

Páni félelem vágtat a zúgó fák alatt
Kicsap halott medréből, ahol elhalad
Ijedt madarak szállnak el bűnei nyomán
Apró tóvá zsugorodik a büszke óceán
Oly sápadtan vibrál a rémült levegő
A napkorong elbúvik, a hold se jő’ elő
A messzeségben, apró rőzseként lángol
az útját lázasan kereső, éjszakai vándor
Halvány lámpása - kopott kövekre zuhan,
míg a csendes tájban egy gondolat suhan:
Ne félj ember! Tiéd e föld, rajta: erdő, mező
A hegyek csúcsa is miattad ég felé meredő
Minden virág és gyümölcs csak néked terem
Ne vendég legyél a mában, ha Úr a berkeken.
Építsd, javítsd, szépítsd kedves kis otthonod!
Ha néha, még félsz is, van miért harcolnod.
Sugárzik a napfény, burokként vesz körül
Megszelídült az agyrém, s a bánat elkerül
Nem nyomja soha többé félelem szívedet,
helyébe öröm-tanyát vert az igaz szeretet.

Eger,2018. augusztus 9. F.egri Rózsa (Vadvirág
1593
MT - 2018. november 15. 17:10:03

Kedves Rózsa, versed nagyon olvastatja magát, főleg az elején.
Szeretettel olvastam:
Pilla

6000
Jedyke - 2018. november 14. 00:04:26

Drága Rózsika!
Drámai versed nagy hatással volt rám! Már-már kezdtem félni az elején, aztán jött a biztatás, bátorítás. Katartikus érzés volt!
Igazán jól sikerült, szívből gratulálok: JedykeSmile)

3342
rozsaschvalm - 2018. november 13. 17:54:02

Drága Rózsa!

Remek a versed, szépséges képekkel.

Szeretettel gratulálok! RózsaRose

298
keni - 2018. november 13. 10:55:45

Kedves Rózsám !

Ugye a szeretet mindent legyőz?

Legalább is ezt bizonyítja ez a szépen megírt versed,,,

Gratulálva - ölellek !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.