Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Gant Elizabet: Téli magány
Téli magány

A rideg, porcelánfényű távolság sohasem felel nekem.
Már az is úgy hiányzik, hogy nem hiányzol újfent idelenn.
A földön térdepelve kemény szavak karmolnak véresre,
A küzdelem önmagammal a lelkemet megkeményítette.

De szívem hófödte, sivár csúcsain örökkön-örökké élsz,
Börtönöm kulcsává vált néhány tőled lopott emlékkép.
A kalitkám résein süvít az északi, zabolátlan, hideg szél,
Árnyak borulnak száraz arcomra. A magány nem beszél.
5843
Gant Elizabet - 2018. november 28. 13:15:50

Kedves Keni, Heart
Őszintén örülök, hogy idődet rám szánva olvastad versemet és értékelted.
Köszönöm a szép véleményt, jólesett!
Szeretettel,
Elizabet

298
keni - 2018. november 27. 22:09:09

Mindig rossz egy ember életében a magány, de főleg a körül zárt télben ez a negatív érzés még meg is sokszorozódik,,,
Verseben ez szépen , költői szavakban meg is mutattad és érzékelteted velünk,,,

Szeretettel !

- keni -

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.