Farkas Viola: ÉLEN-JÁRÁS
ÉLEN-JÁRÁS

Nyolcvannégy esztendőm előszobájában,
Tétován topogok, várakozásomban,
Élenjáró lettem, Társaimmal együtt,
Kik vándorélete, jó hosszúra megnőtt!
Első helyen álljon, most a hálaadás,
Teremtő Atyánknál, létezik ráadás!

Köszönöm, köszönjük a sok ajándékot,
Jóból is, rosszból is mindig bőven jutott!
Köszönöm Hazámat és az Egyházamat,
Melyekben hűséggel, meghúzom magamat.
Ide rendelt Sorsom, itt élek, dolgozom,
Ha az időm lejár, lakhelyem elhagyom!

Nagy a gazdagságunk, amit felhalmoztunk,
De van-e értéke? Azt később, megtudjuk!
Tettünk-e igaz jót? Szerettünk másokat?
Vagy csak bosszantásban, éltük világunkat?
Közel van a végcél, ott, nincs képmutatás,
Se félre beszélés, se önző számítás!

Korosztályunknak, nehezebb a dolga,
Leépülésünkkel, egészségünk bánja,
Mindenkinek vannak, vidám emlékei,
A legtöbb társunknak, kedves unokái!
Ne hagyjuk el magunk, keressük a szépet,
Isten is megáldja, a reménykedőket!

Budapest, 2018. december 13.
4694
Rzsike - 2018. december 14. 21:11:57

Gratulálok versedhez.Én A 73.t tapososom.JÓ egészséget kívánok.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.