Éva Kuslits: Tél kezdet
Tél kezdet

Az ég kékje hová lett?
A nyár keserű búcsút intett,
A napocska elköszönt,
Sápadt felhő esőt önt.
Fa susog, levél pereg,
Sárguló ősz, kesereg.
Egy nyúl fázósan tekinget,
Szürke szín festi a felleget.
Lombok hajolnak, hangosak,
Száraz ágak zengőn jajongnak.
Selymes puha párnát várják
A búcsúszó táncát járják.
Meleg csizma sarokban,
A kabátnak már dolga van.
Barna levélnek oly nehéz,
Avarként ágy után néz.
A kemény tél, havat söpör,
Zöld fenyőfa felfelé tör.
Fáradtan jobbra-balra dől.
Csendesen elhajol a szél elől.




2018.12.14.





Kuslits Éva
298
keni - 2018. december 19. 06:11:23

Kedves Éva !

Minden tekintetben színes, mozgalmas és szép képi ábrázolású lett ez a versed !

Gratulálok !

- keni -

6081
varonklari - 2018. december 18. 12:51:20

Kedves Éva!
Nagyon hangulatosan vontál párhuzamot az ősz elköszönte és a tél beköszönte között. Aranyos, kellemes hangulatú versedhez gratulálok.
( a negyedikeseim ma ehhez a versedhez készítettek illusztrációt)
Szeretettel: KláriHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.