Horák Andrea Kankalin: Nyolckezes (szonett-csokor) (2019. január)
Nyolckezes (szonett-csokor)


Bölcs Nyugat

Veszni jöttem ím, s karodba omlanék
te Bölcs Nyugat, füvedre hull a szirmom,
neked pazarlom éveim s e kín nyom,
ám veled csitulgat el, ha bánt az éj;

s a tölgyes irgalom merülni édes,
én beszívom ezt a béke-illatot,
mert amit az Ős-Bakony nekem hagyott
örök, s enyém maradt, enyém egészen

és a hóvarázs; a sí, a röpke szán
még pihen, hiszen ma nyárderék ölel
s tiszta képeket regél, ütemre jár:

vigyázol, ám kiszámol úgy a csended,
hogy belőlem semmi vált, csalóka árny,
s tovább taszít a Bölcs, utamra enged.


Talány-Közép

Itt megállok. Kicsit lazult a testem,
és a lélek is csitul, de céltalan
bolyong középen s tudom, talány marad,
hiába hajlok én, pedig kerestem;

és talán a szó, talán a fájt fanyar,
talán a selymes, édes íz majd elér
dalomhoz, bár veszítek és mindenért;
talán talány, és a mély is felkavar.

Csak állok, hajam lobog, s a tegnapok
dehogy halódnak; ím, nem adnak enyhet
úgy nekem, hogy csended és az oltalom

szelíd-szolid szaván szitálj kegyelmet
és a tiszta szó; a tűnt halál-halom
s a pillanat belém veszett, ha sejted.


Mohó Kelet

Talán a mindenem lehetne tájad,
és a semmiből kihajt e puszta lét,
a szél cirógat arcon és útra kél,
ahol csupán a vágy, a csönd mi árad.

Tenyérbe zárt varázsod, és tenyérbe
sírom én is vélt magányod, hallgatok...
nem tudok röpülni, szárnyszegett vagyok,
megölt a múlt, jelen s jövő egésze.

Csupán csak élni kéne itt a síkon,
égni; én ma lángolok, de már tudod
te csent csalárd; amint erőre bírom,

és amíg a földed úgy fogad vakon,
miként vadak vagyunk, pedig csak kínon
él hitünk, hiszen csomókba gyűrt halom.


Végül itt

Mivégre lágyulok, hiszen botorság,
a bűn pedig fogan, de nincs menekvés;
a kínra kín tolul, s ha néha elvész,
csupán csak legbelül, de mély mocsok rág.

Az ébredés fukar, s a tőre éles,
ím, bevág a gyönge húsba és marad;
tán világom újra élhet ég alatt,
a pillanat törékeny és negédes.

És amúgy kit érdekel ma szóvirág,
ki fejtené, ha titkokat sugallna,
és ki érti azt, mi itt feszít s kirág...

"csak élni kell", s ha nem mocsár hatalma,
hát lehúz a láp, a tetszhalott világ;
karom nehéz, s e táj legyőz, ural ma.
6208
Kankalin - 2019. november 07. 05:41:32

Szia Rita! Smile

Örülök, hogy tetszett.
Köszönöm szépen rendszeres olvasásodat és kedves szavaidat. Smile Rose Heart

Szeretettel: Kankalin

6542
ritatothne - 2019. november 01. 17:51:57

Kedves Kankalin!

Csodás szonetteket hoztál elénk. Örömmel olvastam minden egyes részét.

Szeretettel: RitaRose

6208
Kankalin - 2019. január 07. 20:21:45

Szia Ica! Smile

Megtisztelő, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam. Nagyon szeretem a szonetteket. Smile

Köszönöm szépen kedves szavaidat. RoseHeart

Szeretettel: Kankalin

6208
Kankalin - 2019. január 07. 20:19:31

Szia Babu! Smile

Köszönöm szépen. Örülök, hogy tetszett. RoseHeart

Szeretettel: Kankalin

3649
Oroszlan08 - 2019. január 06. 20:58:55

Csodálatos kedves Kankalin!
Lélektani csodákról árulkodó szonett. Ilyet kevesen tudnak!Heart

Szeretettel gratulálok: Ica

5548
babumargareta - 2019. január 06. 17:07:05

Kedves Kankalin !
Remek szonett csokrodat mely tisztelettel olvastam !
Nagyon nincs mit fuzzek hozza ,annyira tokeletes !
Gratulalok szeretettel....BabuHeart

6208
Kankalin - 2019. január 03. 06:11:55

Szia Laca! Smile

Megtisztelő, hogy ilyen nagyra értékelsz.
A "többször olvasós" a szonettekre általában jellemző, de nálam szinte mindenre, még rám is. Smile
Örülök, hogy tetszett, köszönöm a bátrítást és az erősítést. Smile

Szeretettel: Kankalin

2951
Firm76 - 2019. január 02. 13:12:36

Hát, igen. Klassziku formával csak az próbálkozzék, akiben a tehetség, az ismeret, az alázat, stb, stb, stb együtt van, és akkor ilyen szép csokrot tehet le a nagy, közös asztalra.
Tegyem hozzá, hogy tetszett, hogy többször olvasós, stb? Szerintem lejött a fentiekből.Smile

Laca

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.