Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tóth Györgyné: Az idő fogságában (2019. január)
Az idő fogságában

Az idő lágy szellők szárnyán elrohan,
Mint fa, ami vonat mellett elsuhan,
Úgy száguldott el melletted a világ
Mint egy sötét éjben lehullott virág

Az élet fehérre festette hajadat,
Ráncok, barázdák szabdalják arcodat.
Testedet mardossa kin, és fájdalom,
A munka számodra már csak fogalom.

Múlt elvész a feledés homályában.
Élsz, mint partra vetett hal a mocsárban.
Őrizd meg lelked örök ifjúságát!
Győzd le az idő mardosó vasfogát!

A jövő ködös, nem tudni jön-e még?
Nem tudod mit rejthet számodra az ég!
Örülsz, ha reggel felkelsz, még süt a nap.
Megfáradt tested újból erőre kap.

Képzeleted szárnyalhat a felhőkkel!
Találkozhatsz sohasem látott lényekkel!
Álmaid már nem válhatnak valóra,
De azért derűsen várj a holnapra!
6191
Magdolna43 - 2019. október 02. 11:34:31

Kedves Ágnes!
Köszönöm, hogy olvastad versemet, amit akkor írtam mikor nagyon a mélyponton voltam es magamat próbáltam biztatni.
Sok szeretettel,
Magdi

6578
nagyagnes - 2019. október 01. 22:01:58

Legeslegjobban az "Őrizd meg lelked örök ífjúságát!" sor tetszik nekem. És a vers végén a bíztatás: "derűsen várj a holnapra!".

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.