Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

M. Dorina: Kócoslelkűek
Kócoslelkűek

tárháza nyílik meg a szem előtt,
Ki tudja miért, de kócos emberek ők,
Kócukat nem a szél, a fájdalom borzolta,
Lélekszemeik előtt fésű a kororna.

Furcsa királyság ez, egészen egyszerű,
A király csalóka, az élet meg szörnyű,
Az udvaribolond tengereket zokog,
De őt ugyan senki sem veszi zokon.

Vívja a csatákat minden kóc -bolond,
Azt hiszi a végén ő lesz boldog,
Elveszik útközben, a csatában minden,
Hátrahagyva a célért, mindig mindent.

A végén csak áll, kócosabb, mint volt,
A fájdalom lüktet, az üresség meg kong,
Élne ő még, de nincsen kiért,
Egyedül önmaga áll a tengernek legszélén.

Bemutatom neked ez a való élet
Csalóka és fájdalmas, mint a mese kékje,
Zokog a bolond, rá se hederítesz,
Mégis könnyeknek tengerén ér az álom téged.
6542
ritatothne - 2019. szeptember 11. 17:00:12

Kedves Dorina!

Pesszimizmus és szomorúság árad a versedből, mely talán éppen ezért nagyszerű.

Szeretettel olvastam: RitaRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.