Kitti: Irgalom
Irgalom

Ráül a mocsokra tiszta fényű hó,
a hideg hófehér esőtakaró.
De jó lehetne, ha mást is befedne
lelkünk kráterén fagyasztva temetne,
fájó gyötrődést enyhülés követne.
Mire olvad hó és fagyos jégverés,
begyógyíthatná hó alatt a sebét
minden koldulónak, igaz szívű jónak
elhagyottnak és hűtlen elhagyónak.
Begyógyulna minden ember-ártalom
senkit nem kínozna többé fájdalom.
Mint alvó facsontváznak szép napokon
tavasszal nyíló új, életharmaton,
úgy kéne itt most a lélekír nagyon
didergő embernek télen a havon.
5786
horla51 - 2019. január 09. 10:06:56

Kedves Kit!

Sok minden hiányzik ebből a világból, sajnos az irgalom az egyik közülük.Rose

5867
oriston - 2019. január 08. 19:41:21

"Begyógyulna minden ember-ártalom,
senkit nem kínozna többé fájdalom"
Amit most a hó elfed, az tavasszal megújul, megszépül, és csak emlék marad, a nyári verőfényben pedig már kacajos beszélgetés tárgya lesz.
Remek gondolatok szép formába öntve.
Jó volt itt lennem.
Ölellek:
Winkriston

3654
deva - 2019. január 08. 18:33:15

Kitti! Szavaid játékával még jobban kidomborodnak az fájó érzések, vágyak.Mély tartalmú, sokatmondó vers. Szeretettel. Éva

524
BogIcu - 2019. január 08. 10:35:44

Drága Kit!

Mindig fájó szívvel olvasok ilyen verseket, mert az én érzéseimet, vágyaimat is tükrözik. De jó lenne, ha áttörhetnénk a gyűlölet-falat, s eltűnne a fájdalom, a gyötrődés vastag hótakaró alatt. Sajnos nem a meleg szívű jóknak teremtődött ez a világ!

Nagyszerű vers!
Szeretettel gratulálok: IcuRoseHeart

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.