Horák Andrea Kankalin: Tavaszt mesélj...
Tavaszt mesélj...

Mesélj nekem tavaszt, virágot ontson
őszi árnyad, add magadból azt mi fáj,
söpörj avarba bánatot, mert silány
napok keserveket kuszálnak folyton;

és illatot mesélj nekem zenékben,
hol madárjajokra írsz egy ősi dalt,
s rügyek fakadnak ott, ahol rég kihalt
az élet, ám szavadra majd feléled.

Úgy mesélj nekem, hogy sírjon itt mező,
a rét virága főhajtással éljen,
hogy ne fájjon ősz, ne múljon létező,

ne súgja semmi azt nekem, hogy végem;
új tavaszt mesélj, de még a tél előtt,
hisz én is épp tavaszt mesélek érted.
3654
deva - 2019. január 15. 09:34:50

Andi! Oldódik a tél jege, örülj a kikeletnek újra. Csodaszépet írtál most is. Utánozhatatlan. HeartRoseÉva

6187
Vicuska63 - 2019. január 15. 08:08:25

Szia, Kankalin!

Nagyon szép ez a versed is, napsugár a jeges szélben! É.

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.