Éva Kuslits: Ábránd
Ábránd

Patak csobog medrében,
Kis forrás éltető melegében.
Érzi a tél hideg leheletét,
Felette a bokrok szeretetét.
A szél kiereszti hangját,
Elzárja a világ kapuját.
Útja akadozik kicsit,
Jégvirágok hangja csitít.
Sejtelmesen néz az égre,
A fekete, komor felhőre.
Nagy folyó lesz belőle?
Partján áll egy fűzfa,
Lombjával lágyan simogatja,
Bölcs tanácsaival ellátja.
Ne siess előre!
Duzzadtan kapsz csak erőre!
Mártóznál a tengerben?
Szükség van rád a hegyekben!
Itt nyáron virágok nyílnak,
Illatukkal átkarolnak.
Távol néked hajó örül,
Naszály vesz majd körül!
Álmodunk és remélünk,
Jobb világra ébredünk.
Előtted sziklák állnak,
Kanyargós utat kínálnak.
Sok év áll előtted,
Szép álmodat elérjed!
Kezdheted tiszta lappal,
A múlt ír rá fekete tollal.


2019.01.12.




Kuslits Éva
6060
ZsuzsaKalocsa - 2019. január 16. 14:48:51

Kedves Évi!
Tetszett a versed, mely gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa

277
farkas viola - 2019. január 16. 10:20:58

Kedves Éva!
Kívánom, hogy ábrándod teljesüljön.
Szeretettel: Viola Rose

6081
varonklari - 2019. január 15. 11:17:52

Kedves Éva!
Szeretettel gratulálok versedhez! Nagyon tetszett!
Üdvözöllek: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.