Éva Kuslits: Üzenet
Üzenet

Dolgodat teszed szüntelen,
Az éjszakád oly végtelen.
Halálra hajtod magad!
Holnapra erődből mi marad?
Az évek szárnyalva repülnek,
S magányos fa áll ellent a télnek.
A kedves hangokat nem hallod,
Keserűn könnyeid ontod.
Sebzetten békéért esengsz,
Csendben, némán elmerengsz.
A félelem sötét árnyat vetít,
A félhomály úgy bénít.
Megbocsájtanál, de kinek!
Dolgoznál, de minek?
Fiókákból sasmadarak lettek,
Álmodban kacagva integettek.

2019.02.02.

Kuslits Éva
6482
rozsa koncz - 2019. június 13. 11:39:21

Kedves Éva!
" Fiókákből sasmadarak lettek
Álmodban kacagva integettek"
Borsózik a bőröm,mennyi mindent mond ez a pár sor. Zseniális vers!
Szeretettel gratulálok! Rózsa

6191
Magdolna43 - 2019. február 18. 12:46:54

Kedves Éva!
Mély együttérzéssel olvastam versedet.
" A félelem sötét arnyat vetít "
Nem szabad engedni, hogy a sötét árnyak ránk vetüljenek!
Szeregettel gratulálok,
Magdi

5555
Maria HS - 2019. február 18. 11:28:01

Rezeda

"Az évek szárnyalva repülnek,
S magányos fa áll ellent a télnek". Ilyen az élet...
Szép napot kívánok Neked: Maria

6097
Rezeda - 2019. február 18. 10:45:48

Kedves Klári. Köszönöm, hogy olvastad versemet. Bizony olyan hamar megnőttek a gyerekek, elszállt az idő. Észre sem vettük. Éva

6081
varonklari - 2019. február 05. 11:19:35

Kedves Éva!
Eszembe jutott mikor az ember még fiatal volt, valóban csak hajtotta magát, dolgozott, ha kell éjszakákat, nem számított semmi. Mikor már az idő eljár felettünk, a gyerekek megnőnek, ha társunkat is elveszítjük, akkor bizonyos dolgokat átértékelünk, újra gondolunk - elgondolkodunk.
Versedhez szeretettel gratulálok: KláriRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.