Tóth Györgyné: Jégbezárt világ
Jégbezárt világ

Jégbezárt világ, megfagyott szívek.
Sötétség borít, nincsenek fények.
Távozott lelkek, akik szeretnek,
Vissza hozzánk sohasem jöhetnek.

Virágok nyíltak, derékba törtek.
Velünk maradnak, akik elmentek.
Szívünkbe zárva lelkünkben élnek,
Lágyszellő szárnyán ők énekelnek.

Suttogó fenyves hangján szólítnak,
Szelíden lágyan megsimogatnak.
Halk szimfóniák szólnak a csendben,
Csillag ösvényen járnak az éjben.


Magokból sarjad újra az élet,
Nap hogyha kisüt élteti őket.
6191
Magdolna43 - 2019. február 05. 16:14:38

Kedves Klári!
Köszönöm, hogy olvastál és a megértő véleményedet.
Jó hinni benn, hogy találkozunk eltávozott kedveseinkkel.
Sok szeretettel,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 05. 11:08:04

Kedves Magdi!
Akik már megélték az "eltávozás érzését", azok átérzik a versed súlyát. Onnan még soha, senki nem jött vissza! De talán majd egyszer ott fenn, az égi úton.....találkozhatunk.
Nagyon megható versedhez szeretettel gratulálok: KláriHeart

6191
Magdolna43 - 2019. február 05. 10:57:47

Kedves Icu!
Köszönöm,hogy olvastad szomorú versemet és a hozzáfűzött véleményedet. Bizzunk a találkozásban.
Sok szeretettel,
Magdi

524
BogIcu - 2019. február 05. 06:39:16

Kedves Magdi!

A távozott lelkek vissza hozzánk sohasem jöhetnek, de odafent egyszer, mikor földi létünk végére érünk, találkozunk.
Szívembe zártam versedet.

Szeretettel gratulálok: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.