Hornyák Jánosné: Napló
Napló

Porszemcsékbe burkolt napló
Váratlanul előkerül.
Zizegő lapján régi fájdalom
Emlékezés tengerébe merül.

Szavak kis buborékai
Újra lebegnek szívembe.
Valaha izzó, lángoló tűzből
Most csak parázs lesz életkertembe.

Papírra lerakosgatva
Óh, sok-sok régi mozzanat.
A valóság tiszta köntöséből
Kék meseruhát ölt a pillanat.

Újra élem a régmúltat,
S átszínezve képeit,
Megsiratom újra és újra
Guruló gyöngybezárt emlékeit.

Elmosódó szótükörben
Bujkál: milyen is voltam én.
Az idő mindenképpen nyomot hagy
Lelkünk, életünk színes festményén.

/Csiszárik Mária - 2019. február/
6142
BoldogCsisz - 2019. október 10. 07:48:42

Kedves Rita!
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv: Marika

6542
ritatothne - 2019. október 04. 14:42:35

"Az idő mindenképpen nyomot hagy
Lelkünk, életünk színes festményén."

Találó, szép gondolatok. Érdeklődéssel olvastam.

Szeretettel: RitaRose

6283
Piros - 2019. február 10. 21:33:40

Gratulálok! Nagyon szépen megfogalmazott vers. Smile

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.