Tóth Györgyné: Egy távoli vígasz
Egy távoli vígasz

Néma a csend sötét az éj.
Eltűnt a nap kihalt a fény.
A sóhajod messzire száll.
Ha fáj lét, az idő megáll.

A Nap ébred minden reggel,
Felhők mögül mindig felkel.
A Föld forog, hisszük lassan,
De az óra gyorsan rohan.

Bármily sok legyen a teher,
Az idő mindent elseper.
Baktérium, vírus, bánat?
Ha erős vagy már nem árthat!

Távolságot legyőzheted.
Bánat és gond? Elűzheted!
Vihar tombol, majd elcsitul.
Eső esik, majd kitisztul.

Borúra mindig derű jön!
Az égbolt kékje rád köszön.
Messzeség, elvész a ködben.
Emlék marad a lelkedben!
6191
Magdolna43 - 2019. február 12. 17:54:15

Kedves Babu!
Az optimizmus a legfontosabb! Mivel segíteni nem tudtam, így írtam és elüldtem unokamnak ezt kis vigasztalóversikét.Így próbáltam biztatni a virusok elleni harcra.
Köszönöm, hogy olvastál és a kedves soraidat,
Sokszeretettel.
Magdi

5548
babumargareta - 2019. február 12. 17:33:20

Kedves Magdi !
Nagyon egyszerűen megoldottad a problémát.Wink
Végül is igazad van ! Jó hogyha az ember optimista !
Mindent megoldunk....szinte !
Gratulálok szeretettel....BabuRose

6191
Magdolna43 - 2019. február 12. 14:50:52

Kedves Icu és Klári!
Ezt a vigasztaló verset unokámnak írtam, aki egy influenza idején Oxfordban tanult és lázas beteg lett. Ő ott volt, én itthon aggódtam érte.
Sok szeretettel köszönöm hogy olvastátok, és kedves soraitokat,
Magdi

6081
varonklari - 2019. február 12. 13:51:35

Kedves Magdi!
Az emlékeink bennünk élnek, velünk vannak. Ha hiszünk és hinni akarunk, akkor lehetetlen, hogy a rosszra ne jönne a jó.
Szeretettel gratulálok versedhez: KláriRose

524
BogIcu - 2019. február 12. 12:14:48

Kedves Magdi!

Nagyon szép vigasz-vers. Szeretném hinni én is, hogy borúra mindig derű jön, mert a hitem még nem hagyott el.

Szeretettel gratulálok: IcuRose

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.