Oláh Péterné Jantyik Erzsébet: Semmitől-semmit

Semmitől-semmit

Nehezen viselem éveim
hogy telhettek ily gyorsan
el napjaim
Keresem a homokban lábnyomom
hihetetlen elhinni hogy voltam
piciny gyermek egykoron
Keresem az út menti fákat
de nem találok csak egy kietlen
tájat,.
Eltűnt a kicsi ház, a hozzá vezető út
belőle sokak beköltöztek a falu szélére
honnan már nincs vissza út
Keresem,anyám és apám lábnyomát
valaki vissza hozhatná kezeik simogatását
valaki lassíthatná az idő múlását
és elvihetné tőlem a félelmet,
vissza adhatná a régi tervemet
megőrjít ez a semmitől semmit nem várt élet.

Kondoros 2019 február 13.Oláh Péterné Jantyik.

4694
Rzsike - 2019. február 18. 13:01:58

Heart

Éva köszönöm a virágot, értem amiről írsz, de a félelem itt lapul bennem.Köszönöm a biztatást Rzsike

4694
Rzsike - 2019. február 18. 12:59:37

Babu le szeretném tenni ez effajta gondolatokat, de követ.köszönöm biztatásodat,Heart Rzsike

3654
deva - 2019. február 18. 07:32:32

Kedves Erzsike! Szomorú hangvételű versed gondolatiságát sokan átéljük. Mindig kell a terv, a cél mely előbbre visz. Mindig a másnak kell élni és a multat csak szép emlékként kell őrizni. Fájó napok, évek emléke is felidéződik sokszor, de az élet már csak ilyen. Nagyszerű versed szeretettel olvastam. Hogy jobb kedvre derítselek, küldök egy szál virágot Neked! ÉvaRose

5548
babumargareta - 2019. február 17. 20:44:29

Drága Erzsike !
Nagyon szomorú a versed ,bár mindenki hasonló cipőben jár !
Ne búslakodj ez az élet rendje !
Senki sem fiatalodik az biztos, ez az egy dolog nyugtasson meg
Szeretettel olvastam keserű versedet ......BabuHeart

4694
Rzsike - 2019. február 17. 19:10:48

Maria, sajnos így van.NÁLUNK MÁR A RÉGIEKBŐL PÁRAN VAGYUNK,s most ezer kérdés van bennem, bizony lassan mi jövünk.Furcsa érzés, és hihetetlennek tűnik.Köszönöm,hogy olvastál.Rzsike

4694
Rzsike - 2019. február 17. 19:07:07

Kitti nem szeretem magamban,hogy nincsenek terveim,olyen furcsa lett minden .Nem vagyok fiatal, a halált el sem tudom képzelni,azt meg pláne hogy egyszer nem leszek.Ilyen rossz gondolatok mentén szakadtak ki belőlem ezek a sorok.Köszönöm,hogy jöttél.Heart

5555
Maria HS - 2019. február 17. 11:08:54

Rzsike:
Sajnos ez az élet...ahogy múlnak az évek...ünnepről-ünnepre egyre kevesebb széket kell tenni az asztalköré...elhagynak barátok, rokonok, s marad az emlék..ami a kellemetlent is széppé festi...: Maria

5396
Kitti - 2019. február 17. 08:42:28

Ismerős életérzés ez Rzsike. A múltben elsüllyedő emlékek ésárnyak, akikkel már soha nem találkozhatunk. A tárgyak, amik még mesélhetnének. Házak, formák, alakok... A jelenben mi maradtunk, hogy mögénk toljuk az időt, s majdan gyermekeink is érezni fogják azt, amit te most...

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.